Tarcal-Tokaj kör

Tarcal-Tokaj kör, a kör ami méltó zárása volt az évnek.

Én és barátnőm a 9 km-es távra jelentkeztünk, hiszen ez volt az első közös versenyünk és úgy gondoltuk bőven elég lesz ez a táv így az év végére. Azt hiszem valami elkezdődött a tegnapi nap. Valami olyan dolog, ami megállíthatatlanná tett minket.

Számomra a tegnapi táv, ami 9 km helyett 11,5 km lett, nem volt túl megerőltető. Úgy érezem megfelelő visszajelzés volt számomra a verseny, hogy ideje tovább lépnem és hosszabb távokban gondolkoznom. Ez természetesen még több tudást, ezzel együtt tudatosságot igényel. A versenyre nem sikerült olyan tudatosan készülnöm, ahogyan azt terveztem. Azonban mégis azt érzem, hogy meg lehetek elégve a teljesítményemmel, hiszen semmi izomláz, semmi fájdalom és a verseny utáni órákban is azt éreztem, hogy képes lennék még egyszer lefutni a távot. 

A versenyről: PROFI. Profi szervezés, profi csapat munka, profi helytállás. Nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon kedves és barátságos szervezők álltak rendelkezésünkre bármilyen problémánk is adódott. A verseny központja a Tarcal-i Majoros pincészet birtokán volt, és innen indult a verseny is.

10 óra 20 perckor rajtolt a 9 km-es táv. Ekkor indultunk mi is. A rajt előtt egy nagyon jó hangulatú bemelegítésben volt részünk. A rajt előtti percekben már nagyon izgatottak voltunk és alig vártuk, hogy induljunk. Több neves versenyzővel együtt álltunk rajthoz. Számomra felemelő érzés volt annak tudatában futni, hogy olyan emberekkel együtt futhatok, akik nemzetközi szinten eredményes versenyzők.

Elrajtoltunk. Elkezdődött. Elkapott a lendület és fáradthatatlannak éreztem magam. Mentünk előre és éreztük, hogy senki és semmi nem állhat utunkba. Az első 2 km után láttam, hogy Glórit kissé megviseli a sár, a hegy és a ködös idő. Éreztem, hogy egy kis bátorításra van szüksége, így nem hagytam egyedül. Próbáltam az ő tempójában futni és olykor egy-egy bátorító szóval ösztönözni, több-kevesebb sikerrel. A verseny alatt egy frissítő pont állt rendelkezésünkre, ahol szőlőcukrot, mazsolát és frissítő vizet kaptunk. Nekem nagyon jól esett, amikor felértünk a tokaji tévé toronyhoz és finom mazsolákkal találtam szembe magam. A frissítő pont után jött csak a neheze. Igaz lefelé kellett haladnunk, azonban ez számomra megerőltetőbb volt, mint felfelé. Sár volt, csúszott a talaj, a levelek alatt rejtőzködő faágak csupa olyan mutatványra tanítottak mindenkit, amit sosem gondoltunk volna. 😀 A 9. km után beérkeztünk Tarcalra, már kezdtem azt hinni, hogy lassan itt a cél, már csak néhány száz méter. Csalódtam. Ekkor jött csak a neheze. Az áldó Krisztus szoborhoz vezetett utunk, ami igazán csak meredek volt. Azonban amikor felértünk, úgy éreztem ennél jobban már nem érezhetem magam. De mégis, amikor a cél előtt megjelent a családom és szurkoltak, felejthetetlen. Nagyon jó érzés volt, hiszen nem tudtam, hogy ott fognak várni.

Úgy gondolom, ez a futás a legméltóbb formája volt annak, hogy ezt az évet lezárjam. 

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az Extreme Trail Hungary SE-nek, hogy újra egy profi szervezésű versenyt hoztak össze nekünk. A szüleimnek, barátnőmnek és az ő szüleinek, barátaimnak és mindenkinek, aki csak egy picit is hozzásegített ahhoz, hogy erre az útra térjek és rajta is maradjak.

,, FELADHATOD, LETÉRHETSZ AZ ÚTRÓL, DE ARRA MINDENKI KÉPES. BEÁLLHATSZ A SORBA, LEHETSZ BÁRÁNY, VISZONT LEHETSZ JUHÁSZ KUTYA AKI TÁMOGAT, SEGÍT ÉS SOHA NEM ADJA FEL."