Mozgás, avagy . . .
Mozgás, avagy ami nélkül nem tudnék élni.
Valószínű nagyon sokan vannak így ezzel, azonban nálam ez kicsit más.
A mai napra nem sok sport lehetőség jutott, így délután úgy döntöttem, sétálok egyet. A terv az volt, hogy a legelőink körül sétálok, hallgatom a természet sok színű hangját és élvezem, hogy egyedül vagyok. Úgy gondolom, néha nem árt kicsit elvonulni és gondolkodni vagy csak élvezni, hogy egyedül lehetünk.
A délutáni séta során édesapám hűséges vadászkutyája, Vitéz is velem tartott. Körülbelül 1,5-2 órát sétálgattunk.
Számomra a sport egyfajta kikapcsolódás és egyben menekülés a mindennapi problémák elől. Amikor belépek az edzőterembe, úgy érzem megszűnik a külvilág. Csak én és az edzés. Csak a gyakorlatra koncentrálok és arra, hogy mindent kiadjak magamból. Legfőbb elvemmé formálódott, hogy az edzésen kell meghalni, nem a versenyen. Ennek szellemében végzem a gyakorlatokat. Habár több alkalommal mentem úgy az edzésre, hogy jobb lenne most otthon pihenni. Viszont, amikor feltekerjük a bandázst, elkezdünk bemelegíteni, mintha kicserélődnék. Emelkedik a pulzusom és egyfajta tűz lobban lángra bennem.
Azt hiszem ez az a tűz, ami soha el nem alszik bennem, esetleg nem ég oly hevesen.